Égerházi Imre
festőművész (1925 - 2001)

Égerházi Imrét már az ezredfordulón az Alföld egyik vezető mestereként tartották számon. Művészete és művészeti szervezőtevékenysége Magyarországon és a határon túl is nagy elismerésben részesült.

Hajdúhadházon született, a XVI. századi freskófestő, Egerházi Képíró János kései leszármazottaként. Képzőművészeti szabadiskolában tanult Debrecenben, mestere Menyhárt József festőművész volt.

Égerházi Imre 1925-ben született Hajdúhadházon, a 17. században alkotó mezőbándi freskófestő, Egerházi Képíró János kései leszármazottjaként. Kisgyermekként költözött be szüleivel Debrecenbe az 1930-as évek elején. Képzőművészeti szabadiskolában tanult Debrecenben, mestere Menyhárt József festőművész volt. Szülővárosával mindig aktív kapcsolatokat ápolt, 1985-ben életművének jelentős részét adományozta a településnek, és ezt a gyűjteményt élete végéig gyarapította. Hajdúhadház alkotóházat adományozott Égerházi Imrének, mely nem csak műterme volt, hanem a régió művészeinek jeles találkozó helye is. Halála után az alkotóház emlékházként működik tovább, ahol több mint száz, életművének kiemelkedő alkotása tekinthető meg.

Égerházi Imre a hajdúhadházi Földi János Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolában a világon egyedülálló pannó kiállítást hozott létre. Nemcsak ő maga festett egykori iskolájában két kiemelkedő jelentőségű pannót, hanem megkérte erre európai és amerikai művészbarátait is.

Ő volt a megálmodója és létrehozója a Hajdúhadházi Galériának is. A városért művészként és művészeti szervezőként, valamint a fiatalok elkötelezett támogatójaként is sokat tett. Mindezt elismerve Hajdúhadház 1992-ben díszpolgári címet adományozott a festőművésznek.

Égerházi Imre 1962-től több mint száz egyéni és négyszáz csoportos kiállításon vett részt, az Egyesült Államoktól egész Európán és Magyarországon át Japánig.

1964-ben alapító tagja volt a Hajdúböszörményi Nemzetközi Művésztelepnek, ahol harminc éven keresztül dolgozott. A hetvenes évek elejétől húsz évig vett részt az Üzemi Tárlatok kiállítás sorozaton, melyet az utolsó tíz évben már ő vezetett. 1982-től újraszervezte, és haláláig vezette a Hortobágyi Alkotótábort. A határon túli magyar művészek legkiemelkedőbb magyarországi patrónusaként tartják számon a 60-as évek végétől 2001-ig. Mindkét művésztelepre, a rendszerváltás előtt sokszor nem kis rizikót vállalva az akkori hatalmi berendezkedéssel szemben, személyesen hívta meg a magyar művészeket a környező országokból. Nyugodt alkotói körülményekkel, kiállítási lehetőséggel, katalógussal, anyagi támogatással és kapcsolatépítéssel segítette őket. Egyedül álló, nyitott művészeti közösségeket épített magyar festőkből, grafikusokból és fotósokból, akikhez nagy létszámban csatlakoztak művészek a világ minden tájáról. Ezzel a Hajdúságot és a Hortobágyot bekapcsolta a nemzetközi művészeti vérkeringésbe.

Égerházi Imre a művésztelepeken végzett munkája és festői minősége révén rendszeresen kapott meghívásokat külföldi alkotótáborokba.
Rendszeresen járt Gyergyószárhegyre és Nagybányára (Románia). Erdélyi gyökerei miatt, az Alföld és a paraszti világ mellett, Erdély és az ottani emberek természettel vívott küzdelmei voltak kedvenc festői témái.
További nemzetközi művésztelepek, ahol Égerházi Imre jelentős időt töltött el (a teljesség igénye nélkül): Szabadka (Szerbia), Groznjan (Horvátország), Dubrinics, Kamjanka, Munkács (Ukrajna), Kazimierz, Lublin (Lengyelország), Potsdam (Németország), Kazimierz Dolny, Lublin (Lengyelország), Bessans, St. Michel (Franciaország).
Sok országban volt tanulmányúton: Sumen (Bulgária), Klaipeda, Neringa (Litvánia), Jyvaskyla (Finnország). Nem egy ilyen utat Debrecen városától kapott munkássága elismeréseként és további ösztönzésként.

A kilencvenes években a franciaországi a St. Micheli Europenes de Liart eu Thierche tiszteletbeli elnökévé választották.

Élete végéig töretlen lendülettel dolgozott, 1985-ig hivatalnoki állása mellett, hiszen csak nyugdíjas korára adatott meg neki, hogy kizárólag a festészetre és a művésztelepek szervezési munkáira összpontosíthasson. Családja anyagi biztonságát még az alkotói munkájánál is fontosabbnak tartotta.

Égerházi Imre nem csak saját művészeti boldogulását menedzselte, hanem sokat tett művészközösségekért, kollégákért is. Ezért tisztelték és szerették az átlagosnál jobban.
Élete során huszonegy állami és szakmai kitüntetésben részesült.

Képei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, teljes életművét reprezentálva a hajdúhadházi Égerházi Imre Emlékházban, és a debreceni Déri Múzeumban, valamint hazai és nemzetközi múzeumokban, közintézményekben és gyűjtőknél.

Jelentősebb egyéni kiállításai:
Debrecen, Budapest, Groznjan (Istria), Hajdúhadház, Hajdúböszörmény, Vác, Karcag, Szolnok, Nagykanizsa, Hódmezővásárhely, Ózd, Hatvan, Kisújszállás, Leszno, Lublin (Lengyelország), Hortobágy, Keszthely, Püspökladány, Polgár.

Jelentősebb csoportos kiállításai külföldön:
Moszkva, Ungvár, Munkács, Gyergyószárhegy, Nagyvárad, Kovászna, Potsdam, Jyväskylä, Thionville, Rodemack, Laon, Vervins, Hirson, St. Michel, Bréda, Essen, Lublin, Kazimierz, Premisly, Tokio, Toyama, New York, New Brunswick, Majdenek, Belgrád, Párizs, Neringa (Litvánia).

Letölthető video és audio fájlok:
Vervinsi pannó 1998 (mpeg, 3.13MB)
Olaj festés (mpeg, 2,84MB)
Monotípia festés (mpeg, 2,9MB)
Ajándékozás a Déri Múzeum részére (mpeg, 4,68MB)
Összefoglaló az 1999-es Déri múzeumban megrendezett kiállításról (mpeg, 96MB)

 

Hitvallásom - Égerházi Imre


Dr. Berecky Loránddal, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatójával készült interjú letöltése
(Elhangzott a Magyar Rádió Kossuth adóján, az Egy hazában című műsorában, 2005. július 19-én)

ÉGERHÁZI IMRE 1956. október 30-ÁN ELMONDOTT BESZÉDE

SZÉMANN BÉLA KÉSZÍTETTE RIPORT A KOSSUTH RÁDIÓ IFJUSÁGI MAGAZIN RÉSZÉRE
1963. december 4. szerda 14 óra 33 perc

ÉGERHÁZI IMRE ÉS VELÉNYI RUDOLF KIÁLLÍTÁSÁNAK MEGNYITÓ SZÖVEGE
1963-as első kiállításának megnyitó szövege, Menyhárt József festőművész

ÉGERHÁZI IMRE KIÁLLÍTÁS
Kovács Kálmán írása, Alföldi folyóirat 1969

Nagy László János portréfilmjének szövege 1974

BEMUTATJUK ÉGERHÁZI IMRE FESTŐMŰVÉSZT
Székelyhidi Ágoston írása 1978

Égerházi Imre festőművész kiállítása, 1978-as katalógus

ÉGERHÁZI IMRE ELŐSZAVA az 1989-es grafikai albumhoz

ÉGERHÁZI IMRE MŰVÉSZETE, Tóth Béla írása az 1989-es grafikai albumban

ERDÉLY JEGYÉBEN IS (Égerházi Imre vonzalmai és művei)
megjelent az Erdélyi tükör 1990. júliusi számában. Székelyhidi Ágoston írása

KRÉTÁTÓL A PALETTÁIG
Égerházi Imre önéletrajzi írása 1992

ÉGERHÁZI IMRE GRAFIKÁIRÓL - Imolay Lenkey István írása, 1992

An introduction to the drawings and paintings of Imre Égerházi, 1992

LINÓMETSZETEK, Égerházi Imre írása a grafikai könyvhöz , 1992

A FESTŐ ÉS VILÁGA
Bényei Miklós előszava az 1995-ös jubileumi katalógushoz

TÁJ-KÉP
A Hajdú-Bihari Napló Hajdúsági, Hortobágyi és Tisza-menti melléklete 1997/10/30.

Nagy Tünde interjúja Égerházi Imrével - 1998., Kiskegyed

Égerházi Imre interjú, Komiszár János, "SZÓLA" PARAVÁN (1998)

Szuromi Lajos interjúja Égerházi Imrével 1999 június 28-án

Égerházi Imre interjú, Komiszár János, ÚJRA "SZÓLA" PARAVÁN - műterem mikrofonközelből (1999)

ÉGERHÁZI IMRE VIRÁGCSENDÉLETEI
Virágok és versek, Bényei József írása (1999)

ÉGERHÁZI IMRE PANNÓJÁNAK AVATÁSA
Székelyhidi Ágoston avató beszéde 2000

ÉGERHÁZI IMRE Gyergyószárhegyről 2001

Részlet Komiszár János SZÍNES PALETTA, 2004-es könyvéből

A MAGYAR TÁJAK KÉPÍRÓJA, Helyi Thémában megjelent cikk, 2005

A KIÁLLÍTÁS VISSZATÉRT, a Hegyvidékben megjelent cikk, 2006

RIPORT ÉGERHÁZI IMRÉVEL a Táncoltak a kazlak DVD-n 2006

ÉGERHÁZI IMRE életremekei 2007

CSOKONAI VÁROSÁBAN Vitéz Ferenc megnyitóbeszéde, DOTE 2007

Csoőszné Szatmári Szilvia szakdolgozata Égerházi Imréről 2007 (pdf)