A kiállítás visszatért

Újból láthatók Égerházi Imre festményei

Több mint harminc esztendő telt el azóta, hogy a hajdúhadházi születésű Égerházi Imre első fővárosi kiállítását tartotta a MOM kultúrházában. Az „Alföld mestere” 2001-ben hunyt el, képeinek jelentős része azonban – köszönhetően fiainak, akik nagy tisztelettel gondozzák a hagyatékát – együtt maradt: az 1972-es bemutató festményanyagának javát így ismét láthatta a közönség a művelődési központ kupolatermében.

Déjá vu érzése lehetett azoknak, akik Égerházi Imre harmincnégy évvel ezelőtti bemutatkozása után esetleg ismét részt vettek festményeinek kiállításán. Ugyanazok a képek ugyanazon a helyen: ahogy a tárlatot megnyitó Mitnyan György polgármester fogalmazott, az összkép tökéletességét csak a művész személyének hiánya töri meg.
A posztumusz kiállítás különlegességére a megnyitón Feledy Balázs művészettörténész is rámutatott: ritka, hogy valakinek a képeit ennyi idő elteltével ugyanazon térben láthatja együtt a közönség. Ám az is ritkaságszámba megy, hogy egy művésznek a hagyatékával olyan gondossággal foglalkozzanak, mint ahogy Égerházi Imre fiai ápolják édesapjuk örökségét.
A művészettörténész szerint egyértelmű a válasz arra a kérdésre, érdemes volt-e ismét bemutatni a három évtizeddel ezelőtt készült műveket. A képek nem amortizálódtak, értékük változatlan: bár a hetvenes évekre jellemző volt az aktualitások értelmezése, Égerházi mégis időtlen világot teremtett. Az alföldi, illetve az erdélyi tájak szerelmeseként a természet panteisztikus lényegét dolgozta fel.
A természetelvű festészetben nehéz eredetinek lenni, ám neki sikerült. Eredetiek a formai megoldásai: a kemény kontúrok által határolt laza felületek ritmust, zeneiséget adnak a képeknek. A színek között nincs disszonancia, ugyanakkor a jellemző sötét tónus sok emberi drámát láttat. Érdekes, hogy az élete vége felé alkotott képek – melyek közül ugyancsak kiállításra került jó néhány – fokozatosan kivilágosodtak. Égerházi Imre élete utolsó pillanatáig festett.
A régi-új kiállítás megnyitóját a művész egyik fia, Égerházi Attila tette emlékezetessé, aki koncertet adott zenekarával, a Djabéval. A gitáros és együttese a festmények által ihletett szerzeményekből állította össze műsorát.

Égerházi Imre festőművész (1925-2001) Hajdúhadházon született, a XVI. századi freskófestő, Égerházi Képíró János kései leszármazottjaként. Képzőművészeti szabadiskolában tanult Debrecenben, mestere Menyhárt József festőművész volt. 1962-től több mint száz egyéni és négyszáz csoportos kiállításon vett részt, az Egyesült Államoktól egész Európán és Magyarországon át Japánig. 1964-ben alapító tagja volt a Hajdúböszörményi Nemzetközi Művésztelepnek, ahol harminc éven át dolgozott. A hetvenes évek elejétől húsz évig vett részt és tíz évig irányította az Üzemi tárlatokat. 1982-től újraszervezte és haláláig vezette a Hortobágyi Alkotótábort. A határon túli magyar művészek legkiemelkedőbb magyarországi patrónusaként tartják számon. A kilencvenes években a franciaországi St. Michel-i Művésztelep tiszteletbeli elnökévé választották. Képei megtalálhatók a hazai és nemzetközi múzeumokban, közintézményekben és gyűjtőknél.

 

K. D.- Hegyvidék, 2006. április 5.