Égerházi Imre és Velényi Rudolf kiállítása
A Hajdú-Bihar megyei Népművelési Tanácsadó rendezésében november
3-án nyílt meg az Ady Endre Művelődési Ház helyiségeiben Égerházi
Imre és Velényi Rudolf
festőművészek kiállítása. Mindkét művészt - bár nem ebben a városban
születtek - debrecenieknek számítjuk. Ők is annak vallják magukat,
hiszen kora gyermekéveiktől
fogva itt élnek, itt iskoláztak, itt dolgoznak.
Égerházi Imrét - bár 38 éves - fiatal művésznek kell tekintenünk. Sorsa
úgy alakult, hogy a művészettel - bár magában hordozta a hivatás
érzését - csak az utóbbi években kerülhetett komolyabb, annak lényegét
mindjobban megértő kapcsolatba. Mint az SZTK. tisztviselője, mint
férj és családapa,
csak a munkaidőn túli és a családi élet adta sok-sok feladat elvégzése
utáni szabadidejét tudja a művészet gyakorlására fordítani. Azonban
az a
mély
szeretet és tisztelet, amelyet a művészet iránt érez, az a - szinte
konok - állhatatos akart, amellyel az előtte felmerülő akadályokon
igyekszik magát
átküzdeni, máris megmutatja az eredményeket. A korábbi - kissé
mechanikus - természetelvű szemléletét ma már a lényeget megragadni
tudó, őszinte artisztikumra
törekvő, a téma intimitására rátapintatni tudó látás váltja fel.
Kísérletező kedvű. Nemcsak olajjal fest, hanem igen kedveli a fekete
és színes monotopia
megoldásokat és linometszéssel is foglalkozik. Témaköre a lakóhely
körüli kis utcarészletek, régi házak (Utcarész, Házak, Régi házak),
a családi élet
(Pihenő nő, Készülődés) és csendéletek. Mivel az önmagával szemben
támasztott igény és a mindig magasabbra emelt művészi minőségi
mérce biztosíték fejlődéséhez,
évről-évre találkozni fogunk nevével és mindinkább teljesebb értékű
műveivel.
A 23 éves Velényi Rudolf élete szerencsésebben formálódott. Már hatodik
általános iskolás korától bekapcsolódhatott a tehetségét formáló helyi képzőművészeti
köri munkába. Az egri Pedagógiai Főiskola elvégzése után az 1963-as iskolai
évvel annak a helyi Tóth Árpád Gimnáziumnak lehetett tanára, ahol érettségijét
is megszerezte. Ő sem független művész tehát, de munkakörével állandó érintkezési
felülete van a képzőművészettel. Velényi Rudolf azonban nemcsak ezért, hanem
alkati felépítettségénél fogva is élénkebben tud reagálni a korszerűbb művészeti
felfogások iránt.
Művészi látásmódjában, témáinak megválasztásában már most központi
helyre tudja illeszteni a monumentalitásra, konstruktivitásra való törekvést
(Tűzfalak, Kémények, Szürke tető). Még kisebb képein is a térnek szerkesztéses
megoldásai izgatják. Érdeklik az építészet-festészet új kapcsolatai és műveiben
máris jelentkezik a murális feladatok felé való törekvés, különösen szép
példa erre a Kikötőben című festménye.
Örvendetes, hogy művészi látása az élmények lerögzítésében, átlényegítésében
nem válik rideggé, keménnyé. Az érzelmi átfűtöttség és intimitás nála is
jelentkezik. Nemcsak a színek összefogására ötletesen használt fekete kréta
hamvasságában és magyarázó erejében mutatkozik ez meg, hanem az emberi jellemet
a gondolati tartalmat is közölni tudó erejében. Ketten című festményén a
zöld színek ritmusát is fel tudja használni a lelki szituáció érzékeltetésére.
Tehetsége mellett annak a felelősségnek is tudatában kell lennie, amely
felelősséget éppen tehetsége miatt jogosan várunk el tőle.
Menyhárt József.
Vissza az életrajzhoz
|