|
Égerházi Imre kiállításáról
(Cikk az 1975. október 29-én megjelent Hajdú-Bihari Naplóból
- Dr. Tóth Ervin írásában)
 A debreceni Agrártudományi
Egyetem kulturális bizottsága kiállítást rendezett
a hajdúhadházi születésű, Káplár-díjas debreceni festőművésznek főleg
bulgáriai úti élményeiből merített olajképeiből és monotípiáiból. Égerházi
Imrét lenyűgözték a bolgár tájak szépségei, a hegyek, a tenger, az építészeti
emlékek, a történelmi múlt. Megismerte mélyebbről a bolgár költészetet,
főleg Atanász Dalcsev verseit, aki "érzéseit az értelem hálóján átszűrve
zárja szavakba". E bolgár poéta lírája több képén nyomon kísérhető. Így
a Hodzsa háza Sumenben a látványon kívül magán hordozza - nem illusztratív
ihletéssel - Dalcsev "Erdély" c. költeményének hangulatát. Az eltörökítés,
a 600 éves történelmi és elnyomási idő, amiből mi magyarok is átéltünk
150 évet, több képén tükröződik. Ennek gondolatvilágából, korlátaiból,
a régi beivódott török szokásokból sok jelzés került át a jelenbe is,
a temetők márványból faragott turbánjai, életfák, török
motívumokkal s feliratokkal díszített relikviák. A 600 év I. sírkövei
egymásra borulnak s asszociációkat ébresztenek továbbélő, nagy emberi
érzésekről. A Sumeni tornyok szimbolikája a leáldozott muzulmán világ
még meglevő tanúi, jelképes rendbe állítva idézik a múltat. Egy szentkép
körvonala ráúszik a vöröslő napkorongra, mintegy jelezve a muzulmán hitvilág
haldoklását. A Naplement szintén Atanász Dalcsev verséhez kapcsolódik.
A tengerpart hatalmas bokrai, fái, a tárgyak, a nap és az éjszaka, az
 emberarcúvá váló tűzfal megszemélyesednek, a sziklákba óriásokat lát a
képzelet, a felhőkben pedig úszó emberárnyakat, anélkül, hogy e szimbolika
bántóan előtérbe tolakodna, vagy hogy e festmény szürrealitása meghamisítaná
a valóságot. Így a kép nem válik illusztratívvá, mértéktartó
s nem látványpiktúra.
Égerházi képein a néző elsősorban a bolgár történelem
korunkban átmentett lelkiségét keresi, a 600 év török jármából is
megmagosuló öntudat erejét, az ősi múltat lehelő utcák romantikáját.
Ezért telnek meg archaikus képzetekkel a preszlávi romváros mementói,
földön heverő sziklái, a madarai kövek arabeszkjei. Sumen kultúrájában
a magyar történelem mozaikszemei is megtalálhatók, Hunyadi hadjáratai,
a várnai csatavesztés mellett közelebbről Kossuth közel száznapos sumeni
tartózkodása, hajdani lakóháza, ami ma már múzeum. Égerházi helyenként
halmozza, de ugyanakkor rendszerbe is állítja a jelzéseket, a motívumokat,
nem illusztratíve, hanem egységes,  belülről átélt lírai élményanyagként.
A hangulati elemeket erős szerkezetiséggel tartja féken. A Tavaszi
táj atmoszféráját néhány vonalszalag öleli egybe, míg a Naplementet
grafikailag már erősen tagolja, a Sumeni török negyedben részletezi
az architektúrát, míg a Preszlávi romoknál a mértanilag határolt formák különösen
kiemelik a színek fokozatait. - Égerházi látása főleg grafikus jellegű, rokon
skálájú, de ugyanakkor gazdag belső építkezésű színátmeneteit vonalabroncsokba
zárja. De éppen ez az egységes karakter, a romantika felé hajló ábrándozás,
a képi szerkezet érzékelétetése, "kitapogatása" válik időnként egysíkúvá.
Égerházi a festőiség tiszta eszközeivel él, érzékeny, lefojtott színkompozíciók
kerülnek ki ecsetje alól, de bizonyára még változatosabbá, koloritban
gazdagabbá válna piktúrája, ha meleg barnákra alapozott festészete
további színekkel bővülne, ami képeinek szerkezeti építkezését halkítaná
s így szerkezetileg is megemelné.
Mindez további előrelépést jelentene festészeti és grafikai kultúrájában,
melynek jelene is - Tamás Ervin szavait idézve - "egy hosszú időn át kiérlelt,
érett önismeretre valló, igényes művészetről" tanúskodik.
Vissza a lap tetejére .:.
- - -
 Művészcsere
(Cikk az 1973. augusztus 3-án megjelent Hajdú-Bihari
Naplóból)
A Debreceni városi Tanács meghívására a Debreceni
Alkotóházban, a valóban festői környezetű Nagyerdőn
töltött egy hónapot két sumeni festőművész. A testvérvárosi kapcsolatok
alapján ennek viszonzásaként a Sumeni városi Tanács meghívására egyhónapos
tanulmányútra Sumenbe utaztak Égerházi Imre és Madarász
Gyula festőművészek.
Vissza a lap tetejére .:.
- - -
A színek és a vonalak egyensúlya
Égerházi Imre kiállítása Debrecenben
(Cikk az 1976. márciusában megjelent Közalkalmazott c.
lapban - Dr. Tóth Ervin írásában)
 A Debreceni Agrártudományi
Egyetem nagytermében rendezett kiállításon Égerházi
Imre festő főleg bulgáriai úti élményeiből merített olajképeket és monotypiákat
mutatott be. De nem csak a bolgár tájak szépségei, történelmi múltja
és építészeti emlékei foglalkoztatták képzeletét, hanem
színekben és vonalakban foglalta azt az érzelemvilágot
is, amelyet Atanász Dalcsev versei ébresztettek benne.
Ezt fejezi ki például a Hodzsa háza Sumenben, és Naplement
című művében. De asszociációkat ébresztenek benne a
régi török temetőkben található sírkövek, a preszlávi romok
mértani formái, a régi török motívumokkal és feliratokkal
díszített relikviák is. A sumeni tornyok szimbolikája,
a leáldozott muzulmán világ tanúi jelképes rendbe állítva
idézik a múltat. Égerházi a hangulati elemeket erős
szerkezetiséggel tartja féken. A Tavaszi táj atmoszféráját néhány vonalszalag
öleli egybe, de az erős grafikai tagolás legtöbb művén
kimutatható. Látása elsősorban grafikus jellegű, de
e vonalabroncsokba zárt színeket az átmenetek finom fokozataival
dúsítja. Színvilága lefolytott s a barna színek gazdag
átmeneteire épül. A további útja a szerkezetiség bizonyos
fokú lazításához s a színek erőteljesebb kiteljesítéséhez
vezet. Mindez bizonyára további előrelépést jelent
festészeti és grafikai kultúrájában, amelynek jelene is Tamás Ervin
szavait idézve: "egy hosszú időn át kiérlelt önismeretre
valló igényes művészetről tanúskodik."
Debrecenben nemcsak Égerházi festészetét méltányolják,
hanem azon fáradozását is, amelyet az üzemekben, a kultúrházakban,
a klubokban rendezett tárlataival és tárlatvezetésével
a vizuális műveltség emeléséért kifejt.
|
