|
       |
|
|
Méltó megemlékezés Égerházi Imréről. A Földi János iskolában a megnyitóra megérkezve az aulában felemelő látvány fogadott. Szabó Margó a Hajdúhadházi Galéria és Égerházi Éva az intézmény művészeti pedagógusa nagyszerűen rendezték el az általam összeválogatott kiállítási anyagot. Az elmúlt 13 évben jónéhány tematikus tárlatot volt szerencsém rendezni, és összeválogatni hozzá a képeket. Most azt szerettem volna, ha olyan festményeket állítunk ki, amelyek itt még nem szerepeltek és nem annyira ismertek. Így a tárlat anyaga a családi hagyatékból került kiválogatásra. Nem egy festmény először szerepelt a nyilvánosság előtt. Jó volt látni együtt az alkotásokat, örömmel nyugtáztam, hogy a jól mutat együtt ez az egyedi válogatás. Úgy érzem sikerült mind a jellemző témákat, mind édesapám különböző festői korszakait jól illusztrálni. A megnyitó előtt kedves ismerősökkel rokonokkal beszélgettünk. Eljött édesapám legnagyobb hajdúhadházi patrónusa, Béres László volt polgármester is. Felkerült a tárlat időben legutolsó festménye alá (Nagybányai temető, 2001) lányom Sára festménye is, melyet a kiállítás megnyitójára hozott magával. Jelképes gesztus volt ez mindenki számára. A rendezvényt az iskola igazgatója Vargáné Sőrés Ilona nyitotta meg. Megtudtuk, hogy a korábban viharban megrongálódott és jelenleg zárva tartó Égerházi Imre emlékház felújítása EU támogatással lassan megkezdődik. Nagyon örültünk a hírnek, melyet a jelenlévő Asztalos Péter alpolgármester úr is megerősített. A megnyitó beszéd után az intézmények és a család megkoszorúzta Égerházi Imre mellszobrát. A művészeti iskola tanulói Égerházi Éva tanárnő vezetésével színvonalas irodalmi kamara előadást mutattak be Égerházi Imréről. Életrajzi visszaemlékezésekből, kritikákból összeállított műsorukban édesapám hajdúhadházi kötődését, gyermekéveit, művészi ambícióit és vázlatos életrajzát ismertük meg. Be kell vallanom nagyon meglepődtem az összeállítás minőségén és az előadás színvonalán. El is érzékenyültem rendesen. Ráadásul a saját mondanivalóm jó része elhangzott a gyerekektől. Felemelő csodálatos érzés volt! A megemlékezés után én köszöntöttem az egybegyűlteket, és szóltam néhány szót a tárlat anyagáról, mit és miért látnak a falakon. Előadásomban édesapám hangját is megidéztük felvételről. A ceremónia végén Égerházi Éva meghirdetett egy rajzpályázatot, aminek témája Égerházi Imre ihlette alkotások voltak. A pályázatra meghívták lányomat, Égerházi Sárát is, aki különdíjat kapott a zsűritől. Nagyapja stílusában egy virágcsendéletet festett. Örömmel mondhatom el, hogy a kép minőségére és nem a személyére kapta az elismerést. A megnyitón többször is hallhattuk az iskola zenetagozatos tanulóinak produkcióit, akik ezzel színesítették a rendezvényt. Égerházi Attila
|
