Merthogy én Őt így hívtam már hosszú-hosszú (pontosan hat) évek óta.
Nem tudom, fogom-e Őt bármikor is másképpen hívni,
pedig most már igencsak megizmosodott, felnőtt férfivá lett, leérettségizett a nyár elején a Dóczy Református Gimnáziumban.
És szobrász-hallgató a pécsi egyetemen szeptember óta.
Az első szobrásznak készülő tanítványom.
Voltak már festők, építészek, de szobrász még nem.
Hadi az első.
Ő kapta meg újra (!), tehát második alkalommal az Égerházi Imre Ösztöndíjat,
a 2009-es esztendő díját.
Az elsőt is Ő kapta és az ötödiket is…, szép jubileum.
Teljesen megérdemelten.
Ez már kitörölhetetlen „történelem”!
Útravalónak a tarisznyába tehát nem csak vereshagyma és egri bikavér került,
de egy méltó díj, egy kiérdemelt elismerés is.
Hitem szerint jó helyre került mindez,
lesz ennek még nemsokára látható-tapintható-körbejárható és hallható „következménye” is.
Amikor már talán a Nagy Hadi lesz a neve…,
akkor mégiscsak lehet, hogy másképpen fogom Őt majd hívni.
Mindenesetre „gyakorolom” ezt az új nevet, van rá még talán néhány évem.
Szeretném az első igazi kiállítását majd a Dóczy Galériában én megnyitni!
Úgy legyen!
