Vannak „nagy dolgok” az életben.
A legnagyobbak csendben és békességben, folyamatosan és szeretetben mennek végbe.
Szerencsé(m)re munkahelyemen, a debreceni Dóczy Református Gimnáziumban is találkozom effélékkel.
Immáron negyedik éve minden szeptember elején, első hetében, szeptember másodika környékén egy tehetséges tanítványomnak „ünnepet ülünk”, ajándékot kap azért, amit egyébként is nagy szeretettel „csinál”: vagyis rajzol, fest, farag, mintáz.
Az Égerházi Ösztöndíjról van szó:
Egy kis ünnepség, egy cseppnyi kiállítás a tanítvány munkáiból, néhány népdal, virágok és köszöntés.
Oklevél és boríték (nem üres!).
Társak, barátok a székeken, tanárok, rokonok, köszöntő-köszönő műsor.
Fotók és néhány gondolat, egy emberi akarat és megbízás beteljesedése.
Köszöntés és öröm, mosoly és nevetés.
Díjátadás: Hadházi Balázs, Kathy Tünde, Szabó Zsuzsa és Lekics Lilian.
A lányok már egyetemisták, Balázs idén érettségizik
és nagyban készül a Képzőművészetire…
Eddig ők kapták meg ezt az elismerést az Égerházi családtól.
Általam köszönik ezúton is!
Nevükben köszönöm ezúton is!
Isten tartsa meg „jó szokásukat”, szeretetüket, belső-lelki indíttatásukat!
Ritka öröm ez, létező.
Aki ma adni tud a magáéból, magából, az „nem semmi”…,
így mondja ezt a mai élet hányaveti-lezser embere, de akárhogyan is van ez, ez mégiscsak egy csodálatos ritka esemény, érték!
Várom a következő év szeptember elejét…, vajon ki lesz a következő díjazott?
