2007. június 9-i Marosvásárhelyi Népújság cikke

Égerházi Imre erdélyi képei
Az alföld fia volt, de Erdély feltétlen híve, szerelmese. Ezt tettben, alkotásban 2001-ben bekövetkezett haláláig hatványozottan bizonyította. Szívesen jött ide, hiszen nagyon jól érezte magát erdélyi, székelyföldi barátai, az itt élők társaságában, olyannyira, hogy hosszú évek óta visszahívta őket a maga közegébe, a Hortobágyi Alkotótáborba, amely varázsos festészete mellett ugyancsak az ő életművének is tekinthető. Természetesnek tűnt, hogy magam például a gyergyószárhegyi művésztelepen ismerkedtem meg vele, de a következő alkalommal már a Hortobágyon találkoztunk, ahol számomra megannyi kedves honi ismerős, festő, grafikus és szobrász vette körül. Debreceniként az alföldi tájak másokkal összetéveszthetetlen, avatott megörökítője volt, de mély nyomot hagyott benne a Hargita, a Bucsin, a Gyergyói-medence, a Maros völgye és a többi szépséges erdélyi, Kárpát-medencei látványvilág, mindezt festészete is tanúsítja. Számos ilyen ihletésű képéből a héten a budapesti Vármegye Galériában a művész fia, Égerházi Attila válogatásában nyílt kiállítás. Az 1964 és 2001 között készült mintegy hetven olajkompozíció és grafika eszmei, érzelmi, művészi töltetéről, Égerházi Imre alkotóművészetéről, emberi kiválóságáról a szintén debreceni író barát, Székelyhidi Ágoston beszélt a tárlatnyitón. A megfestett erdélyi tájak hangulatát a Djabe zenekar muzsikája idézte fel a jelenlevőknek. A kiállítás július 13-ig lesz nyitva.

N.M.K. (Nagy Miklós Kund)